Köszönet a támogatásokért: a Kosárközösség gondolatai az adományozásról és az önkéntességről

Először is: Köszönjük Örülünk, hogy jól fogadtátok a kérésünket, és adományoztok, nemcsak pénzt, de mellette érdeklődő szeretetet is Felajánlást önkénteskedésre. Jól esik. Volt bennünket egy kis félsz, mit vált ki belőletek. Mostanság nagyon sok civil kezdeményezés kér támogatást, adományt a közönségétől. Rendszerint pénzt, anyagi javakat kérnek maguknak, vagy azok számára, akiket segítenek, támogatnak. Ennek megvan az oka, hiszen az utóbbi években a civil szféra lehetőségei beszűkültek, már-már üldözötté váltak. Mindenki keretei beszűkültek, lássuk be. Mindannyiunk költségei megnőttek, miközben a bevételeink egyre apadtak. Mondogathatjuk, hogy ez szégyen, hogy igazságtalan, meg „miért pont én adjak”, és hasonlók, de ezzel nem jutunk előbbre. Amikor életre hívtuk a Kosárközösségünket, beletettük, amink volt. Pénzt, időt, munkát, ki-ki mennyit tudott. Sokan csodálkoztak ránk, mert látták az erőfeszítésünket, és azt gondolták: ezt valaki biztosan megfizeti. Mert ki az, aki ingyen dolgozik manapság, nem? Mondhatnánk, szívből, szerelemből tesszük, amit teszünk. Amikor valamit létrehozunk, kreativitásunkat, a közösségért végzett bármilyen munkát, szolgálatot, önkéntességet adunk a világnak – adományozunk. Persze a forintjainkat is. Megosztjuk belső értékeinket, tudásunkat, de megosztjuk a javainkat is. Sőt, ha nem tesszük, azzal nemcsak a világ, de mi magunk is szegényebbek leszünk. Ha nem lennének – nem lettek volna – ilyen adományozók, bizony sivárabb hely lenne a világ. Egy művész, amikor alkot (képet, írást, zenét, filmet), önmagát adományozza a világnak. Lefordíthatjuk ezt a magunk helyzetére is. hétről-hétre adományozunk a közösségnek. Nem, nem éri meg – ha a pénzügyi részét tekintjük – de megéri egy-egy jó szóért, dícséretért, egy jó beszélgetésért. Ha valaki önkénteskedik, kiveszi a részét a munkánkból. Felajánlja a tudását, az idejét, a munkáját. Nehezen szántuk rá magunkat, hogy kérjünk. Pénzt is. Belegondoltunk, hogy lesznek majd, akik ezt ellenérzéssel fogadják, esetleg ezért el is fordulnak tőlünk. Mert kérni mindig nehéz. A mondás szerint: van, aki mindennek tudja az árát, de semminek nem tudja az értékét. Megmutatkozik, ki a vásárló, és ki érzi a közösséghez tartozónak magát. Te milyen „adományt” adsz a világnak – a kérdést nem költőinek szánjuk. Köszönjük, ha megosztod a gondolataidat erről.

Forrás: Köszönjük Örülünk, hogy jól fogadtátok a kérésünket