Magyarország, az ezer tó országa!
Aszály, kiszáradó tavak, eltűnő vizes élőhelyek. Egyre sürgetőbb a kérdés: mi lesz Magyarország vizeivel?
A Velencei-tó kiszáradása nem pusztán az időjárás átmeneti szeszélye. Az egész ország egyre súlyosbodó vízgazdálkodási problémával néz szembe, amelyben az éghajlatváltozás, a táj átalakítása és a vízgazdálkodás korábbi gyakorlata egyaránt szerepet játszik. Már az is kérdés, hogy egyáltalán képesek vagyunk-e a tájban tartani azt a vizet, amely még rendelkezésünkre áll.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság arról számolt be, hogy az előző öt év halmozott csapadékhiánya az ország egyes részein meghaladta a 900 millimétert a talajvíz szintje 1–2 méterrel maradt el a harminc éves átlagtól, ez Sukorón is tapasztalható. Ez azért különösen aggasztó, mert a talajvíz nemcsak a kutak, hanem a növényzet és számos vizes élőhely számára is fontos vízforrás. Emiatt nem csak a Velencei-tóért kell aggódnunk, hanem a mögöttünk húzódó erdőért is, aminek már részleges kiszáradása is befolyásolhatja Sukoró mikroklímáját.
A nagy vízigényű növények, a tömörödött és fedetlen talaj és a nem megfelelő öntözési gyakorlat növelhetik a vízhiány hatásait. A kiszáradó talaj kevesebb vizet tud biztosítani a növényeknek, a ritkuló növényzet pedig kevésbé védi a talajt a felmelegedéstől és az eróziótól. Ezek a hatások egymást erősítik már.
A vízhiány nem kizárólag természetvédelmi probléma, az a mindennapi életünket is érintheti. A nyár végére a Gádé dűlőre a vizet már lajtoskocsikkal kellett hordani és azon a településrészen a vízhiány jelenleg is fennáll. Most a legfontosabb a víz helyben tartása lenne, azt természeti erőforrásként tisztelni.
A település vezetőjének ebben a kérdésben a közterületi nyári kaszálás leállítása, az élő fák kivágása elleni fellépés, az esőkertek kialakítása, a zöldtetők építése és azok lakóépületekre helyezésének ösztönzése és fásítás lenne a feladata. A térkövezés helyett pedig az áteresztő burkolatokat kellene választania, mérsékelni a csapadékvíz gyors elfolyását. Természetalapú megoldások kellenek.
Lakosként, ha lehet, gyűjtsük otthon az esővizet, a kertek öntözésére használjunk azt fel. A kertben ültessünk alkalmazkodó növényeket az elpusztultak helyére, természetes anyagokkal védjük a talajt a kiszáradástól és hagyjunk minél több felületet vízáteresztőnek. Az udvarunkon és azon kívül is védjük a fákat és a természetes élőhelyeket! A fák árnyékot adnak, a természetes növényzet pedig segít megőrizni a talaj nedvességét.
Vegyünk részt helyi kezdeményezésekben (pl. az október 5-i lakossági fórumon) és kérjük számon az Önkormányzattól a vízvisszatartás szempontjainak érvényesítését a helyi fejlesztésekben.
A Velencei-tó időszakos kiszáradása természetes folyamat volt eddig, de a tartósan csökkenő vízkészletek és a talajvíz süllyedése már olyan változás, amely hosszú távú beavatkozást igényel. A települési vízhiányt pedig ne csupán nyáron próbáljuk kezelni. A víz megtartási célokat a tájhasználat és a településfejlesztés mindennapi részévé kell tenni!
A fotó 2026. szeptemberében készült a Vértes déli lábánál a Velencei-tó vízgyűjtő területén.
